eSense – Holland Lovasok 2-1
Ismert közhely: „A kötelező a legnehezebb.”. Ennek iskolapéldáját mutattuk be ebben a fordulóban. Az eddig nyeretlen narancsos gárda piszkosul megnehezítette a dolgunkat hétfő este, de mint oly sokszor, ez alkalommal is igaz, hogy nagyobb ellenfelei voltunk mi saját magunknak. Öröm az ürömben, hogy irdatlanul gyenge teljesítményünk ellenére is győztesen hagyhattuk el a pályát, ami pedig csak a nagy és sikeres csapatok sajátja… Na ennyit a közhelyekről, lényeg, hogy megvan a három pont.
Szűkös, ugyanakkor gyengének egyáltalán nem nevezhető kerettel készültünk az utolsó helyezett elleni megméretésre. A jobb sorsra érdemes Holland Lovasok ez eddig minden mérkőzésüket elveszítették, nulla ponttal, –7-es gólkülönbséggel a tabella legalján szerénykednek. Különös helyzet ez, hiszen az előző szezonban csupán két ponttal maradtak le a dobogóról, végül negyedikként végezve éppen minket utasítottak közvetlenül maguk mögé. Élénken él bennünk a tavalyi találkozó emléke, mikor is szikrázó összecsapáson, végül győzedelmeskedtünk felettük. Más csapatot nem is sikerült legyőznünk az élbolyból. Ha pedig már itt tartunk, akkor illik megemlíteni a címvédő szereplését is, az Aranyhadsereg ugyanis egyetlen megszerzett ponttal előzi meg a hollandusokat. Ebben csupán az a szomorú, hogy azt az árva pontocskát éppen ellenünk gyűjtötték be, nekik is, és nekünk is az az egy döntetlenünk van a szezonban…
Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy az idei mezőny sokkalta acélosabb, mint az előző évi volt, még annak ellenére is, hogy számos feljutó csapat került a C/1 jelű ligába. Éppen ezek a csapatok okozzák a meglepetést, rendre jó eredményt érnek el a már rutinosabb csapatokkal szemben.
A fentebb taglaltak ismeretében igencsak dicséretes, hogy együttesünk vezeti a bajnokságot! Nem is akárhogyan, hiszen már túl vagyunk a bajnokság felén és még mindig nem találtunk legyőzőre. Ráadásul a hétfői eredmények ismeretében elmondhatjuk, hogy előnyünk tekintélyes mértékű, lévén a második helyezett Drogbarna FC négy pontos különbséggel követ bennünket. Hozzájuk hasonlóan négy egységnyi a különbség az Erő Bá D csapatával szemben, akik azonban eggyel kevesebb mérkőzést vívva tanyáznak a harmadik pozícióban.
Bármennyire is parádés az eddigi eredménylista, azt őszintén meg kell valljuk, hogy ha valaki ismeretlenül betéved az eSense – Holland Lovasok összecsapásra, akkor bizonyosan nem tudja megállapítani, hogy melyik együttes foglalja el az első, illetve melyik az utolsó helyet, és ez nem a hozzá nem értéséből fakad. Szerencsénkre sok váratlan vendég nem érkezett, így kritikán aluli teljesítményünk híre talán nem jut messzire, ennek köszönhetően önbecsülésünk sem szenvedhet nagyobb károkat.
Ellenfelünk kezdte a játékot, és a Zsolti – TakiLaci, Hege, A. Balázs – Taki, Psiti kezdővel találta magát szemben. Szakavatottak ebből láthatják, hogy igencsak támadó szellemű felállással terveztük kezdeni a mérkőzést. Ennek ellenére sajnos nem sikerült olyan nyomás alá helyezni a németalföldi kaput, mely elvette volna kedvüket a játéktól. Sok volt a pontatlanság, megkockáztatom, hogy kettőnél többször nem sok alkalommal sikerült egymáshoz passzolnunk a labdát. Éppen ezért kevesebbet is volt nálunk a játékszer, nem alakult ki folyamatos játék, ettől pedig eléggé zavarodottá váltunk. Ráadásul bizonyosságot nyert az is, hogy a narancsmezes srácok sem olyan kutyaütő banda, mint azt a helyezésük mutatta. Természetesen ezt nem is feltételeztük róluk, igyekeztünk a helyükön kezelni Őket, de semmi esetre sem becsültük le csapatukat.
Ahogy teltek a percek egyre nyomasztóbbá vált a mérkőzés képe – számunkra. Próbáltunk cserékkel javítani a helyzeten, de olybá tűnt, ezen az estén semmi sem segíthet rajtunk, egyre inkább széteső lett a játékunk. Valahogy senki sem találta a helyét, illetve az összhangot a társakkal. Ellenfelünk erre ráérezve egyre több támadást tudott vezetni, Zsoltinak volt dolga bőven. Szerencsénkre kapusunk most is bizonyította a rátermettségét, olykor bravúrokat bemutatva óvta kapunkat a góltól. Mindennek ellenére egy alaklommal már Ő is tehetetlennek bizonyult: a Lovasok görög légiósa nyargalt el két emberünk között, a kilépő védő által üresen hagyott társhoz játszott, aki így már csupán hálóőrünkkel állt szemben, és éles szögből sikerült is mattolnia.
Jó hír, hogy a bekapott gól nem fogott meg minket, teljesítményünk nem esett vissza – nem volt hova. A mérkőzés az addig megszokott mederben zajlott tovább. Kevés helyzetet tudtunk kialakítani, lövéseink pedig rendre elkerülték az ellenfél kapuját. Mikor pedig végre sikerült a megfelelő irányba terelni próbálkozásainkat, kapusuk magabiztosan hárított. Igyekeztünk legalább küzdeni tudásban felvenni a versenyt, de sajnos ennek eredménye egy-két zúzódástól, vérfolttól eltekintve, nem látszott meg a játék képén, pláne nem az eredményen.
Folytatván a közhelyparádét, álljon itt egy újabb örök igazság: szegény embert az ág is húzza. Ami aktualizálja, az Taki esete az oldalvonallal. Történt ugyanis, hogy szélsőnk rástartolt egy felívelt labdára, majd az alapvonalhoz közeledve középre kanyarított. Ám a Vele visszafutó védő szorításában elveszítette az egyensúlyát, és aláfordult a bokája. Sajnos a későbbiekben már nem is térhetett vissza a pályára. Később kiderült, hogy szerencsére a szalagok nem szakadtak el, „csupán” zúzódásról, komolyabb rándulásról van szó. Reméljük, hogy hamarosan ismét sorainkban üdvözölhetünk, mielőbbi, teljes gyógyulást kívánunk Taki!
Sajnos a második félidőben sem következett be semmilyen változás, hoztuk az első játékrészben mutatott pocsék teljesítményt.
Sok említésre méltó eseményt nem is lehet feleleveníteni, egyszerűen nem tudtunk komoly lehetőséget kialakítani, nem jelentettünk veszélyt a tulipánosok kapujára. Szépen peregtek a percek, mi pedig közeledtünk a megalázó végkifejletthez. Ez a jövőkép pedig elég elrettentőnek bizonyult ahhoz, hogy erőt vegyünk magunkon, és villámháborút indítottunk a mundér becsületének megóvása érdekében.
Öt perccel a találkozó lefújása előtt, mondhatjuk, hogy a semmiből, sikerült egyenlítenünk. Jani így emlékszik vissza egyenlítő találatára:
„A félpálya környékén kaptunk egy szabadrúgást egy kezezés után, amit Hege gyorsan elvégzett, és két ember között odaemelte hozzám a labdát. Egyedül indultam kapura, de beértek , így csináltam egy visszacselt, majd 7-8 méterről kapura rúgtam. A kapus beleérni tudott csak.”
Támadásban maradt a csapat, Hege-Psiti kombináció után kilencesünk cselezte be magát a hatoson belülre, majd kicsit kisodródva középre gurított, de az üresen érkező Jani már nem tudta irányítani a labdát, így kihasználatlan maradt a helyzet.
Nagyjából két minutum lehetett csak hátra mikor egy bedobás után Psiti a kapunak háttal állva kapta a labdát. Egy mozdulattal lekészítette az érkező Jani elé, aki nagyjából hét méterről, nagy erővel bombázott a léc alá. Gyönyörű lövés volt!
Hamarosan felharsant a hármas sípszó, mi pedig áldhattuk a szerencsénket (meg egy kicsit Janit), hogy a szezon leggyengébb teljesítményével is sikerült három pontot szereznünk. Reméljük, hogy ennél már csak jobb meccseink lesznek, különösen a jövő héten, mikor is vérre menő örökrangadó (nem holmi el Classico…) vár ránk az Erő Bá D ellen. Amennyiben ismét sikerül diadalmaskodnunk már nem kell attól tartanunk, hogy megközelíthetnek minket, hiszen hét pontosra duzzasztható a különbség, ami abban az esetben is megnyugtató, ha az Erő Bá hozza az elmaradt mérkőzését.
Mindenkit várunk szeretettel hétfőn 19:45-kor a BEAC bitumenes pályáján, hogy lelkes buzdítással segítse hőn szeretett csapatát!
A találkozó után a duplázó Gyömörei válaszolt blogunk kérdéseire:
Régen volt már, hogy mezőnyjátékosként sikerült dupláznod (kapusként nem kell messzire visszamennünk…), elégedett vagy a teljesítményeddel?
„Mint azt már korábban is mondtam, a kapus poszt szinte az egyetlen, amit nem érzek magaménak. Ettől függetlenül élvezet volt bent állni és irányítani a csapatot. Kicsit meg is kedveltem, bár tehetség híján inkább csak „alkalmi munkában” vállalom a jövőben is. A teljesítményemmel egyáltalán nem vagyok elégedett, sőt. Nagyon gyengén játszottam ezen a meccsen, nem jött össze szinte semmi sem, még a legegyszerűbb passzokba is hiba csúszott. Az első szezonomban 11 meccsen 11 gólt rúgtam, az jó volt. A tavalyiban 7 gólt, az sem volt rossz. Most a bajnokság felénél 3 gólnál járok csak, ennél jóval többet várok magamtól, remélem mostantól nem lesz majd megállás.”
Csapatunk finoman fogalmazva is gyenge teljesítményt nyújtott az utolsó mérkőzésen. Mit gondolsz, mi állhat ennek a hátterében?
„Talán igaz a mondás, hogy a kötelező győzelem a legnehezebb. Listavezetőként az utolsót fogadtuk, akik harcoltak becsülettel. Őszintén szólva nem értem, hogyan lehetnek ennyire hátul, hiszen a mezőnyben is elég jól adogattak, harcosak voltak. Ennél jobb csapatot könnyebben sikerült legyőznünk korábban. Nem volt annyi cserénk, ahogy láttam fáradtak és fásultak voltunk. Az elején nem volt „sikerélményünk”, ami kicsit visszavetett mindenkit, így a küzdőszellemünket kellett elővenni. Ebben viszont azt gondolom, jelesre vizsgáztunk. A végén kell vezetni, ami most sikerült. Még azt sem mondom, hogy szerencsénk volt, hiszen megdolgoztunk érte.” – láthatóan János kolléga is fellapozta a közhelyszótárt…
Mi a véleményed a csapat 2010-es szerepléséről, illetve hogyan látod esélyeinket a hátralévő fordulókban?
„A csapattól továbbra is azt a játékot várom, amit – leszámítva az utolsó mérkőzést- korábban mutatott. Van még csiszolni való a játékon, de szerintem jó csapatunk van. Képesek vagyunk elviselni a listavezetőre nehezedő nyomást, megbirkózunk a feladattal. Ne menjünk előre, nyerjük meg mindig a következő meccset, és akkor az elsőségünk nem lehet kérdéses.
Fontos lesz, hogy minden meccsen nyugodtan és kellő önbizalommal játszunk, ez a siker egyik kulcsa. Ha a sérültjeink felépülnek, még nagyobb lesz a taktikai repertoárunk, ami plusz előnyt jelenthet.”
A következő fordulóban ismét rangadó vár az eSense-re, jelent ez bármilyen plusz motivációt a számodra? Mit várhatunk Tőled ezen az összecsapáson, esetleg mesterhármast?
„A következő mérkőzés rangadó lesz a javából. Ugyan nem itt dől el szerintem a bajnoki cím sorsa, de előnybe kerülhetünk, ha egy közvetlen riválist sikerül majd két vállra fektetnünk. Azt gondolom, hogy senkinek nem kell külön motiváció, hiszen bajnokesélyesek vagyunk, ennek megfelelően kell pályára lépnünk. Magamtól természetesen újabb gólokat várok és azt, hogy ezzel segítsem a csapatot. Ha a gól mégsem jön össze, de nyer a csapat, természetesen akkor is felhőtlenül boldog leszek. Törekedni fogok a jó helyzetkihasználásra és arra, hogy meglegyen a mesterhármas is. Eddig csak egyszer sikerült a csapat színeiben, az első szezonban, ideje lenne már egy újabbnak.”
Statisztika:
eSense - Holland Lovasok 2-1 (0-1)
eSense: Zsolti – TakiLaci, Hege, A. Balázs – Taki, Psiti
Csere: Szabi, Jani
Gólszerző: Jani (2)
Nézőszám: 3 (Gina, Levi, K. Laci) - SZEZONCSÚCS
