Balázs billentyűzetéből:
Elérkezett a mindent eldöntő pillanat! A tegnap esti, Mamutok ellen mérkőzésnek nem kisebb tétje volt, mint csapatunk bent maradásának kiharcolás. Ráadásul helyzetünket nehezítette az a tényező, hogy egy egyszerű győzelemmel nem értünk volna célt, a totális sikert csakis egy minimum négy gólos diadal jelentett volna. Mindezek tudatában, kellő izgalommal, de annál is nagyobb elszántsággal készültünk az utolsó utáni fordulóra, melyet régi sikereink színhelyén, a KCSSK bitumen borítású arénájában rendeztek
Gyutai Peti előzetes jelentése alapján, a körülmények mit sem változtak a tavalyiakhoz képest. Idézzük most tehát Péter, a pályamérnök szavait: „Gyerekek, ezen a pályán, két hatalmas sötét folt van, ahol semmit sem lehet látni!”
Tévedett!
A pályán két, nem éppen hatalmas, világos terület „éktelenkedett”. Az egyeik térfélen írd és mond, mindösszesen egyetlen reflektor pislákolt csupán. Arról nem is beszélve, hogy abban a pillanatban, hogy a felvezető mérkőzést lefújták, azaz lefújták volna, ha lett volna bíró, mintha csak ezt várta volna, egy újabb világító test döntött úgy, hogy ideje nyugovóra térni… Na ez volt az a pillanat, mikor többen az égiekhez kezdtünk fohászkodni, tüntessék el fejünk fölül a felhőket, és hagyják, hogy a Hold fénye homályosítsa meg meccsünket. Persze az ég borús maradt. (Baljós árnyak?)
A helyzetet tovább rontotta, hogy az imént említett légköri viszonyok tovább romlottak, és még a mérkőzés kezdete előtt kisebb zápor hullott a pályára, melynek köszönhetően a talaj kellőképpen csúszóssá vált.
Hogy ne csupán negatívumokat említsek, a mérkőzés kezdetére sikerült játékvezetőt kerítenünk, így nagyjából negyed órás csúszással, de megkezdődhetett az idény legfontosabb találkozója!
A Mamutok a kezdősípszó felharsanásakor a következő összeállítású eSense brigáddal találták magukat szemben: Gergő- T. Laci, A. Balázs - F. Robi - K. Laci, Gy. Peti.
Csapatunk annyira profi módon készült, hogy a megfelelő eredmény eléréséhez két különböző taktikai elképzelés is született:
1. Nem foglalkozunk semmivel, totális támadófocit mutatunk be, maximum egy védős felállásban, és megpróbálunk minél több gólt szerezni.
2. A mérkőzés elején visszaállunk, és kontrákból veszélyeztetünk. Ha pedig az eredmény megkívánja, akkor a második félidőben offenzívabb stílusra váltunk. Mert tudunk ám ilyet is!
A probléma csak abból adódott, hogy még a találkozó elején is azon tanakodtunk, hogy melyik lenne a megfelelő. Aztán a játék képe meghozta a választ:
K. Laci kevergetett középütt, majd egy kicsit kisodródva, jobbról trükkös lövést ágyúzott kapura. Nagyjából tíz méterről a labda lassan gurult a gyanútlan hálóőr felé, aki lábbal próbált hárítani, de a játékszer annak rendje és módja szerint átgurult a talpa alatt, folytatván útját a kapu jobb alsó sarka felé. Jelentem a bogyó végül célt ért!
1-0 ide a második percben!
Parádés kezdés, gyengébb folytatás. A találat felett érzett mámoros öröm elragadta csapatunkat, még intenzívebben ostromoltuk ez ellen hatosát. Gondot csak az jelentett, hogy a második találat nem igazán akart megszületni. Végül csak sikerült neki, csak éppen a rossz oldalon.
Egy labdavesztés után megindult a Mamut csorda és egy távoli lövéssel 1-1-re módosították az állást. Gergőnek esélye sem volt a löket hatástalanítására, hiszen a pislákoló fényben jó, hogy a kapuban megtalálta a labdát, a lövést nem is láthatta. Sajnálatos módon ellenfelünknek annyira megtetszett a gólszerzősdi, hogy hamarosan lekopírozták előző támadásukat és máris 1-2-t mutatott az eredményjelző (…).
Csapatunk hullámvölgybe került. Helyzetekig még csak-csak eljutottunk, de az utolsó passzokba rendre hiba csúszott, és lövéseink sem találták el a kaput. Szerencsére azonban ez nem tette be a kaput…!
Viharos hajrát indítottunk, és egy perccel a félidő vége előtt, egy felívelt labdát sikerült Lajosnak előbb mellre venni, majd okosan a keresztbe mozgó Kazi elé pöccinteni, aki nem teketóriázott, hatalmas erővel bombázott a léc alá!
2-2!
Nem elégedtünk meg azonban az egyenlítéssel, és a középkezdés után egyből megszereztük a labdát, melyet GYP öt méterről, a kapunak háttal állva, sarokkal küldött a hálóba!
3-2! Szünet.
A játékvezető, látván, hogy csapatunk nívójához méltatlan körülmények között zajlik a találkozó, felajánlotta, hogy a második 20 percet már a egy másik, világítással ellátott játéktéren kezdjük meg. Ebbe örömmel beleegyeztünk, problémát azonban csak az jelentett, hogy az ott folyó mérkőzés még nem ért véget, így a szünet kis túlzással olyan hosszúra nyúlt, mint maga az első félidő.
Mint Sebestyén Júlia a jégen, úgy siklottunk mi is a pályán (éppen csak a flitterek hiányoztak), hiszen a nedves időjárásnak köszönhetően, a rekortán borítás, ha lehet, még jobban csúszott, mint korábban a beton.
Nem baj, gondoltuk magunkban, legalább világítás van. Mégsem lehetünk elégedetlenek, avagy valamit, valamiért, stb…
Ám örömünk és a káprázatos fényesség két perc elteltével egyszerre illant el, mikor is a pálya gondnoka, bizonyos Erzsike néni (a portás) úgy csapta le a villanyt, mint a kollégiumba igyekvő, igazolványukat fel nem mutató diákokat.
Hála a szervezők gyors közbenjárásának, az arénát hamarosan ismét elárasztották a LUX-ok, és újfent elkezdődhetett a második felvonás. Üröm az örömben, hogy csak tíz percnyi játékidőt kaptunk, mondván a szomszédos szálloda feljelenti az intézményt, ha sokáig világítanak a pihenni vágyók (lecsukott)szemébe.
Szorított tehát az idő, és még nem volt meg a megfelelő gólkülönbség. Ennek orvoslásáról Kázmér Laci igyekezett gondoskodni és egy jobboldali gurítás után a bőr előbb elhaladt a kapus lába alatt, majd a gólvonal felett is. Ha valakinek ez a leírás ismerős lenne ne csodálkozzon!
4-2!
Folytatódott a játék, folytattuk hát a támadást, sőt a gólszerzést is! A középpályán ment a harc a labdáért, ami ide-oda pattogott, végül Lajosnál kötött ki. Csatárunk nem igazgatott, a saját térfelünk közepéről kapásból ívelt a hálóba. A játékszer borzasztó magas ívben szállt a kapu felé, hirtelen mindannyian megálltunk, egyszerre szurkoltunk a pontos érkezésért, végül a jobb kapufa jobbik oldalán ért talajt a bogyó, ezzel háromra duzzasztva a különbséget!
5-2!
Nem sokkal ez után Gergő védett parádésan, majd Lajost indította az ellenfél térfelének közepén. A kidobás átröppent a kifutó kapus felett, Lajos pedig egy igazítás után komótosan bólintott ez előtte tátongó mamut-oduba (???).
És lőn 6-2!
Profi csapat módjára nem álltunk meg, és újabb gólhelyzeteket alakítottunk ki: GYP ígéretes szituációban rúgott el a labda mellett (hát igen, a csúszós talaj), majd GYP kapufa következett, ez után K. Laci bedobását csak centikkel fejelte fölé a rakétaként berobbanó Robi, végül egy Balázs beadás után mentett a kapus a hosszú saroknál érkező Lali elől.
Az elhalasztott lehetőségek után végre ismét eredményesek voltunk: GYP szlalomozott a védők között, majd középről, jobbal, bődületes lövést küldött a kapus füle mellé!
7-2! Több is mint, ami kell!
Pár pillanattal később ismét Peti volt helyzetben, de könnyelmű megoldást választott, így az eredmény ezúttal nem változott.
Néhány perc volt csak hátra, mikor a Mamutok ismét erőre kaptak és áttették székhelyüket a mi térfelünkre. Hősiesen álltuk a sarat, minden eszközt bevetettünk az eredmény megőrzésének érdekében. Egy alaklommal, az egyébként is szikrázó összecsapásokkal tarkított találkozón, Robi Chuck Norrist megszégyenítő módon vitte földre ellenfelét. Erőfeszítéseiket végül siker koronázta, mikor egy kapu előtti keveredés után szerencsés góllal szépítettek (Gergő lábai közt surrant a kapuba egy lövésecske).
7-3! Ez még mindig négy!
Többre azonban már nem futotta az erejükből, nem úgy a miénkből: egy alattomos szabálytalanság után a kaputól 15 méterre Taki helyezte le a bogyót. A hatoson belül óriási helyezkedés kezdődött, ezzel kellőképpen összezavartuk a kapust. Laci tanítani való módon csavarta el a sorfal mellett, de a bal felső sarok felé süvítő lövést végül a hálóőr bravúrral kiütötte.
Lefújta! Lefújta! Vége!
Bent maradtunk!
Hamarosan az egész csapat a pályán ujjongott! A Győztes csapat tagjai: Gergő, F. Robi, T. Laci, K. Laci, Gy. Peti, B. Márk, K. Lajos, A. Balázs.
A végén még annyit el kell mondanom, hogy a csapat menedzsereinek pszichológiai és pedagógiai átlag feletti felkészültsége is bizonyítást nyert, hiszen remek érzékkel hitettük el a csapattal, hogy a bent maradáshoz legalább négy góllal kell nyerjünk, holott jól tudtuk, hogy ehhez már három gólos különbség is elegendő. Ennek megfelelően nagyon keményen meg is küzdöttünk a biztonságot jelentő negyedik, sőt ötödik találat megszerzéséért.
A boldogságunkat pedig csak fokozza, hogy ezzel a győzelemmel nem mást, mint a korábban ránk nagyon „jó” benyomást gyakorló Bangladesi (Tapló) Tapírokat taszítottuk a harmadosztályba! Sok sikert nekik…
Reméljük, hogy jövőre már komolyabb célok elérésért küzdhetünk, a jelenleginél nagyobb számú nézőközönséggel! Higgyétek el, a csapat megérdemli!
