Balázs billentyűzetéből:
Sajnálatos módón ebben a szezonban nem jelentkeztem összefoglalókkal a mérkőzések után. Ennek nagyon sok, és összetett oka van, mégis megeshet az a csúfság, hogy ezeket egyetlen mondatban meg tudnám fogalmazni: lusta vagyok! Na persze azt is el kell mondjam, hogy a csapat ebben a szezonban nem kifejezetten volt a figyelem középpontjában. Gondosan vezetett statisztikáinkat hosszan elemeztük és a halandó ember számára érthetetlen matematikai képletek, behelyettesítések, és eddig bizonyítatlan tételek felhasználásával kimutattuk, hogy idén, eddigi kilenc mérkőzésünkön egy, azaz egy szurkoló tette tiszteletét. (Jucinak ezúton köszönjük a lelkes buzdítást!).
Azért, hogy az eddig rejtőzködő fanatikusok, akik megérzésem szerint, a megromlott magyar szurkolói megítélés miatt nem degradálták le magukat azzal, hogy megtekintsék, sőt mi több lelkes buzdításukkal ösztönözzék az eSense jobb sorsra érdemes csapatát, ne érezzék elhanyagolva magukat, pár sorban összefoglalom, hogy a tavasszal miként alakultak szeretett csapatunk mérkőzései.
Mint azt sokan tudjátok az együttes története másfél évvel ezelőtt kezdődött, az ELTE lágymányosi bajnokságának harmadik vonalában. Éreztük, hogy a sok csodálatos képességű CallCenter-fi ennél azért többre hivatott, és nem is vacakoltunk sokat, már az első szezonban kiharcoltuk a feljutást. A második ligában már nem fogalmaztunk meg konkrét célt, de azt kimondva vagy kimondatlanul tudtuk, hogy a bent maradás elérése minimum elvárható. Ezt bőven sikerült túlteljesíteni azzal, hogy hatodikként végezve, abszolút középcsapatként zárjtuk a 2008-as őszt.
Na innen kellett volna egy szinttel feljebb lépni, és ennek érdekében csapatunk nívójának megfelelő feltételek között kezdtük el a felkészülést (VASAS-műfüves edzőpálya) a tavaszi megmérettetésre. De sajnos a számunkra szokatlan profi körülmények láthatóan megzavarták csapatunkat és a várakozásokhoz képest alulteljesítettünk az idei szezonban.
Hogy mást ne mondjak az első győzelemre, ezzel együtt az első pontokra is a negyedik fordulóig kellett várnunk, ekkor szoros mérkőzésen 2-1 aranyú győzelmet arattunk az Auropoda csapata ellen. De még mielőtt azt hihettük volna, hogy elindulunk felfelé a leejtőn, következett három vesztes mérkőzés, és kiderült, hogy az általunk választott gödör sokkal inkább egy szakadék (…).
Észlelve az egyre kínosabb helyzetet, a szezon végére már egy erősen megcsappant, ugyanakkor sokkal összeszokottabb kerettel vágtunk neki a hajrának. Ekkor már kristálygömbre sem volt szükség ahhoz, hogy lássuk mit is rejt a jövőnk, ha sürgősen nem kezdünk kozmetikázni a csúfos eredménylistán ( 1 győzelem, 5 vereség). Két fordulóval ezelőtt óriási küzdelemben sikerült egy 5-5-ös döntetlent elérjünk régi ismerőseinkkel, a Taccs csapatával szemben. A mérkőzés a szokásos módon kezdődött, villámgyorsan 3-0-s hátrányba kerültünk és a félidőig nem is sikerült szépítenünk. Azonban a második játékrészre mintha kicserélték volna a csapatot, sokkal koncentráltabban, pontosabban járattuk a labdát, de ami ennél is fontosabb, hogy ekkor már az eredményességgel sem volt probléma. Hamar 3-3-ra alakítottuk az állást. Ettől fogva felváltva potyogtak a gólok egészen 5-4-es mérkőzésállásig. Hátrányunk ledolgozása érdekében az utolsó percekben már minden energiánkat az egyenlítő találat megszerzésére fordítottuk. Pár perc volt csak hátra mikor csapatunk egyik szerény képességű játékosa megvillantott valamit abból a varázslatos tudásból, mely valahol nagyon mélyen bujkál benne. Briliáns cselsorozat végén (nem, nem volt önző) 6 méterről csodálatos bombát eresztett meg. A játékszer óriási erővel zúdult a hálóba a dermedten álló kapus mellett. (mindenki találja ki, ki volt a titokzatos gólszerző). A képzeletbeli eredményjelző így a hármas sípszó felharsanásakor 5-5-ös eredményt mutatott.
A következő fordulóban egy erősen unszimpatikus csapatot sodort az utunkba a szél. A Bangladesi Tapírok (részemről Taplók) nem tiszteltek semmit, durván, alattomosan, a sportszerűség eszméit tisztes távolból követő eszközöket vetettek be ellenünk. Egy biztos: a lövő kedvükkel (rúgó kedv), nem volt probléma, nem számított nekik, hogy a labdát, vagy esetleg az embert találják el. A parázs hangulatú mérkőzéshez, természetesen nyámnyila bíró dukált, így a bangladesi csűrhe kedvére folytathatta az ámokfutást.
Talán, ha kicsit többet törődtek volna a játékkal, akkor nem kerültek volna hátrányba. Történt ugyanis, hogy a testfelépítésében és mozgásában Jan Kollert és Peter Crouchot ötvöző csatár fenoménunk, kellő keménységgel érkezett a kapu elé, és a bogyót az előtte álló védővel együtt paszírozta a kapuba!
1-0.
Sajnos azonban megint következett a fekete leves: e sorok szerzője szerencsétlenkedett a labdával, mikor az ellen mitugrász támadója elcsente azt tőle és egalizált. Kisvártatva pedig már a vezető gól is Bangladesbe emigrált.
1-2.
Pár pillanat volt csak hátra, mikor az előző mérkőzés forgatókönyvét lekopírozva ismét sikerült egyenlítenünk, életben tartva ezzel bentmaradási vágyainkat! Egy bedobásra érkezett a titokzatos tehetség és a kapásból, félfordulatból ballal (nekem elhihetitek, hogy az a gyengébbik lába-erős nincs is), parádés gólt ragasztott a kapu jobb oldalába.
2-2.
És vége is.
Itt tartottunk tegnap, mikor is az utolsó előtti pozícióból vártuk a Cselezi FC elleni megmérettetést. Ellenfelünknek is nagyon fontos volt a tegnap esti találkozó, hiszen ezen múlt, hogy sikerül-e megőrizniük dobogós helyezésüket. Nem számíthattunk tehát sétagaloppra, de a mi helyzetünkben már minden mérkőzés egy bajnoki döntőnek felel meg.
A szokotthoz képest erősebb összeállításban sikerült kiálljunk:
Gergő (a szerző másodunokatestvére – nálunk olyan ez mint a maffia, az egész család benne van)- Kázmér Laci, Takács Laci, Keresztes Lajos, Farkas Róbert, Bogenrieder Márk, Wunderli Laci (Taki jóbarátja), Gyutai Peti, meg mégy egy srác.
Sokáig álltuk a sarat, sőt az ellenfél át sem jött a térfelünkre. Probléma csak abból adódott, hogy ekkor még kevés gólhelyzetet tudtunk kialakítani, jobbára csak a mezőnyben folyt a játék. Aztán a félidő felétől feljavult a Cselezi, de minket oly sokszor nem cseleztek ki…
A félidő végére nagy nyomás alá kerül a kapunk, Gergő két ízben is hatalmas bravúrral védett. A történeti hűség kedvéért el kell mondani azt is, hogy Kázmér Laci a vérét adta a csapat sikeréért, hiszen még a mérkőzés elején összefejelt az ellenfél támadójával. Sokáig féltünk, hogy Lacit egyhamar nem láthatjuk viszont fogkrémreklámban, de kiderült, hogy csupán a szája repedt fel és Laci protkója megúszta az ütközést.
A második 20 perc már jóval rosszabbul kezdődött a mi szempontunkból: kripli védőnk (én) felett szállt át a labda, melyet a hatos vonalán érkező csatár kapásból bombázott a hálóba. Sőt egy szögelt utáni kavarodás végén, ismét lőhetett a Cselezi és máris 2-0 volt az állás.
Azonban nem adtuk fel, hiszen egy esetleges pontszerzéssel jelentősen javultak volna az esélyeink, hogy célunkat elérjük.
Parádés támadást vezettünk, Wundi és GYP játszott össze, majd az egyérintős játék végén Wundi lőtt a hálóba. Megérezvén a siker ízét átvettük a kezdeményezést és a lefújás előtt 4 perccel GYP szlalomozott végig a védők között, majd a hosszú saroknál üresen álló Takihoz játszott, aki laza bokamozdulattal juttatta a bőrt a hálóba.
Iskola-játlk! 2-2!
Ám sajnos még nem volt vége a találkozónak, és 2 perccel a vége előtt védelmünk ismét kapitulálni kényszerült, innen pedig már nem volt visszaút, a Cselezi 3-2 arányban diadalmaskodott!
Búsulnunk azonban nem szabad, hiszen több okunk is van a bizakodásra!
Először is: ebben a szezonban talán a legjobb teljesítményünket nyújtottuk, amit már csak át kell mentenünk a csütörtöki fordulóra!
Másodszor: az ellenlábasaink szintén vereséget szenvedtek, így az utolsó játéknapon még van esélyünk kiharcolni a bentmaradást. Ehhez nem kell más, mint a legutolsó csapatot legalább négy gólos különbséggel elpáholni. Vagy minimum 13 gólt rúgni és akkor már a 3 gólos különbség is elegendő az üdvösséghez!
Egyszóval lesz miért izgulni csütörtökön a 21:15-kor kezdődő összecsapáson!
Erre a találkozóra szeretettel várunk minden kedves kollégát, hogy lelkes buzdításával hozzásegítse csapatunkat 2. ligás tagságának meghosszabbításához!
